Szellem a palackból, feltámadás, extázis – az Open Road Fest teljes gőzerőre kapcsolt, a fesztivál első napján olyan rockzenei koktéllal öntötték nyakon a fesztiválozókat, amit sosem felednek. A Ten Years After a 70-es évekbe repített, vissza a gyökerekhez, vissza a tiszta rockzenéhez, a 66-os úton száguldottunk motoron és a zene hullámhosszán.

Kortalan, karcos, mégis tiszta, zsigerig ható érzés kerített mindenkit hatalmába a Ten Years After koncertjén, a zene megemelt és vitt magával, a dallamok magukkal sodortak és egyik pillanatról a másikra a 70-es évek Amerikájába csöppentünk vissza. Szelíd motorosként a poros országúton haladtunk, minden földi béklyótól megszabadulva, szabadon! Bár Alvin Lee már nem lehetett közöttünk, de Woodstock szelleme feltámadt az éjszaka Alsóörsön. A közönség sorait kutatva a tekintetekben, az arcokon pont az a különös csillogás jelent meg, az a mosoly, mint amikor a nyeregből száll le az ember, de ez így is van jól, ha motorod a lovad, a hátszeled ez a blues-rock zene legyen.

A fesztiválon először debütáló Road zenekar is ennek az emelkedett hangulatnak volt az előfutára, a srácok hatalmas lendülettel mutatkoztak be a fesztiválozóknak, hitvallásukat őszintén tették le a nagyszínpadra. A Rock Arénában pokoli bulival izzította az éjszakát a Pokolgép, a heavy metál csak úgy áradt az éterben, a végén pedig szinte felrobbantották a színpadot. A stafétát Magyarország kiváló tribute bandája, a Hollywood Rose vett át, akik kedvenc Guns’N Roses dalainkat hozták el nekünk, autentikus rock and roll zúzást tartottak.

A csütörtök éjszaka nem csak a Nagyszínpadnál és a Rock Arénánál tartogatott forró pillanatokat. Az Open Road Festen először a rúdtánc művészi és erotikus bemutatója várta a kíváncsi tekinteteket, éjfél előtt pedig a Steam On! varázsolt el mindenkit látványos cirkuszi produkciójával.

Magyar zászlóval a kézben, Marion Gold bársonyos hangjával és Jakob Kirsch basszusával szárnyalt az Open Road Fest! Az Alphaville olyan koncertet nyomott, amitől a ’80-as évek tinédzserei is visszafiatalodtak. Döglégy Zoliék is keményen odapirítottak, alaposan feltüzelték az éjszakát.

Az Alphaville rockkal átitatott elektronikus szólamai egy kicsit visszarepítettek minket a múltba, az önfeledt bulizás korszakába. Már a kezdés is erős volt, a pörgős dobszólamok, a jól ismert dallamok hamar feltüzelték a közönséget: egyszerre értek össze a kezek, bólogattak a fejek és vibrált a szinti-pop. Marian Gold őrületes formában volt, együtt lüktetett a fesztiválozókkal. Lágy orgánuma a 80-as évek édes zenei cukorkáját csempészte szánkba, olyan finomságot, aminek ízére még hosszú időn át élvezettel gondolunk majd vissza.

A fiatal dobos, Jakob Kirsch játéka elindította a lábakat, a fejeket, megdobogtatta a szíveket, ahogy a lábdob basszusa, és a pergő lüktetése átjárt testünkön. A ritmikus eufória okozta lebegés kitartott az utolsó pillanatig.

A Ganxsta Zolee és a Kartel beváltotta ígéretét, hatalmas bulit csinált és persze keményen odamondta, hogy mi a Való világ. Rettentően jól szóltak, és csak úgy repkedtek az arcpirító rapszövegek és a cenzúrát nem félő gengszterkedés. De mi a való világ? Mindenkinek más, mindenkinek az, amit sikerül teljes szívvel-lélekkel megélnie – mint például az Open Road Fest emlékezetes pillanatai, amelyek belénk égnek.

A húrtépés a Rock Arénában folytatódott, ahol a Moby Dick, majd a Kiss Forever Band zúzott. Levezetésként pedig a Zorall szolgáltatta a talpalávalót.

A színpadon túl két és négykeréken sem volt hiány az izgalmakból. A Harley-Davidson Stunt Show tenyérizzasztó pillanatokat hozott, és Erdős Csabi is gondoskodott arról, hogy csikorogjanak a gumik, és egykeréken táncoljanak a motorok. Az este ismét a lágy erotika és a művészet jegyében telt. A Freak Fusion Cabaret elképesztően tüzes és látványos show-val hozta lázba a közönséget, mire pedig éjfélt ütött az óra újra a rúdtánc volt terítéken.

„Ahol düböröghet a szív, ahol meghallják a hangom, ahol a szó azt jelenti, ahogyan kimondod.” – van egy hely, ahol ez minden évben megvalósul, egy esemény, egy nagy találkozó, egy semmihez sem hasonlítható fesztivál, a Harley-Davidson Open Road Fest! Deák Bill Gyula szavait idézzük, hiszen az ő koncertje forrt össze a fesztivál nyitánnyal, majd őt követte 4 napnyi felejthetetlen élmény, számtalan adrenalin-bomba program, zenei utazás és végül a nagy finálé.

A zárónapon az Open Road Festet különleges, vibráló hangulat járta át, izgatottan vártuk a nagy motoros felvonulást. Hogy milyen élmény látni, amikor több ezer vaslovas nyeregbe pattan, és megindul?

A vihar előtti csendet, nem égi háború, hanem ezer meg ezer szólamból álló dühös morajlás szakítja szét.  Így kezdődött a felvonulás szombat délben, felhorkant megannyi többhengeres, orrunkat édes benzingőz illata csapta meg, ahogy elvonultak előttünk. Alsóörstől Tihanyig szélesek voltak a mosolyok, és egy kicsit mindenkit megcsapott a szabadság szele!

Az este rockmámorban és nem kis izgalomban telt, a Kowalsky meg a Vega melegítette az izmokat, testeket, majd lecsapott az Edda Művek keselyű és olyan őrült bulit csapott, hogy az elsőtől az utolsó sorig apa-anya, fiú-lány táncra perdült, a közönség tombolt és rajongott, de Pataky Attila is kifejezte hódolatát egy szép E-kosaras leányzónak az első sorban.

Majd elérkezett a fesztivál fénypontja a nyereményjáték sorsolás, amely egy pillanat alatt megváltoztatta a szerencsés nyertes életét. Szalai Gergely nem most kezdte a motorozást, közel 30 éve hódol szenvedélyének, csodaszép helyeken járt már, de új társával, a Harley-Davidson Street Rod-dal elsőként Ausztriának veszik majd az irányt. Mint mondta: „Sosem hittem volna, de egy álom vált valóra!”

Ezután Nagyszínpadra lépett a 3 rohadék rockcsempész. A Tankcsapda most is megmutatta, hogy hogyan kell tisztességesen zúzni, teljes hangerővel üvöltötte a közönség a refréneket. Az őket követő Dj-k sem lógták el a munkát, a buli hajnal 6-ig tartott, még utoljára mindenki kiereszthette a fáradt benzingőzt.

Újra csend, béke, és a természet uralja az alsóörsi Pelso kempinget. De tudjuk, nem volt ez mindig így, hiszen 4 napon át a rockzenéből és motorzajból komponált szimfóniát élvezhettük. Több ízben érték a nyugalom megzavarására is alkalmas hanghatások még a muslincákat és a gilisztákat is, s bár pár fülszőrünk nekünk is kihullott, kedvenc bandáink dalai és a több ezer csodaszép motor látványa bőven kárpótolt minket.

Jövőre újra találkozunk!

Addig is Feel the Freedom!