Az első motorkerékpár, amit légzsákkal szereltek, a Honda Gold Wing volt, melyet elsőként az Egyesült Államokban 2006 tavaszán vezettek be. A rendszer egy légzsákmodulból, törésszenzorokból és egy vezérlőelektronikából (ECU) áll. Az első teleszkópszárakra szerelt négy törésszenzor folyamatosan érzékeli a gyorsulás változását, egyben jeleket küld a légzsákmodul mellett jobb oldalon elhelyezett ECU-nak. A vezérlőelektronika összehasonlítást végez a normális működésnél tapasztalt adatokkal. Amikor súlyosabb frontális ütközés történik, az ECU azonnal dönt, és működésbe hozza a motoros elé épített légzsákmodulban lévő nyitószerkezetet. A nyitószerkezet az ECU parancsára nitrogéngázzal tölti fel a légzsákot, mely elkezd duzzadni, lenyomja magáról a modul fedelét és felfúvódik. A ütközés pillanatától a légzsák kinyílásáig mindössze hat századmásodpercre van szükség. A légzsák mérete és formája, a rögzítés módszere és a leeresztési technológia mind segít abban, hogy maximális hatékonysággal nyelje el a motoros kinetikus energiáját, mialatt a lehetőségekhez mérten kontrollálható marad a jármű. A légzsák képes elnyelni az ütközési energia nagy részét, redukálja a motoros becsapódási sebességét, ezzel jelentősen csökkentve a motoros sérülését.

A motorkerékpár-légzsák kifejlesztésekor a Honda átfogó vizsgálatokat végzett. A számítógépes szimulációk mellett a zárt laboratóriumi töréstesztekhez kifejlesztettek egy motoros tesztbábut is.
A rendszer nagy előnye, hogy a jeladók felszereléséhez nem szükséges a motorkerékpár szerkezetének megváltoztatása.