Mivel mi Jézussal kétszáz kilométerről érkeztünk az eseményre, úgy döntöttünk elébe megyünk a koránkelés szörnyű terheinek, és már pénteken elindultunk. A Jászságon és a Mátrán keresztül hamar megállapítottuk, hogy errefelé bizony hamar csődbe mennek a szoláriumok, majd Egerbe érve Darwini felfedezést tettünk. A város pincerendszerét tanulmányozva arra jutottunk, hogy amíg az emberiség nagy része a majmoktól származik, addig az Egriek valószínűleg a vakondoktól. Kilián Endre pincéje jó bizonyítéka volt ennek, és persze annak is, hogy a bor mellett pálinkát is kiválóan tudnak készíteni errefelé.

Nevezhetjük zugkimérésnek, motoros kocsmának vagy klubháznak is, a lényeg hogy Egerben egy elképesztően hangulatos helyet hozott össze Hegyi Attila, akinek derékig ér a pult és vállig a bejárati ajtó. Ez volt a túra kiinduló és végpontja is, ahol reggel 10 órakor már több mint húsz motoros várakozott.

Az első állomás természetesen a benzinkút volt, Bélapátfalván (vagy ha úgy tetszik B-lapátfalván) már megtörtént harmadik olajárrobbanás, nagyjából 30 forinttal került többe a benzin mint a szokásos ár. Szilvásvárad érintésével jutottunk el Dédestapolcsányba, ahol egy jobbfordulóval megcéloztuk a hegyeket. Az eszkimóknak állítólag negyven szavuk van a hóra, de az biztos, hogy az ittenieknek legalább száz kifejezésük akad a kátyúkra. Az útminőség nagyjából Lillafüredig tette próbára az épített motorok nem éppen kifinomult rugózását....

A cikk további részét a Wild Magazin 212-es számában olvashatod, ahol kiderül az is, hogyan torkollott MILF-party-ba a túra utáni szolid hangulatúnak induló buli.