Egy világháború a legjobb múzsa az őrült prototípusok megszületéséhez. A Harley-Davidsonnál sem volt ez másként, mégis mindenkinek csak a WLA ugrik be, pedig volt ott más is. Most ezekből szemezgettünk.

A WLA-ból egyébként körülbelül 80.000 példány készült és további 30.000 darabot lehetett volna még összerakni a tartalék alkatrészekből. Ritkán keveredtek velük közvetlen harcba, sokkal inkább futárcélokat szolgált és felvezető jármű volt. A felszabadított francia városokba bevonuló konvojok élén mindig Harley-Davidsonok mentek, innen kapta a Liberator, vagyis felszabadító nevet. Habár a megrendelések lekötötték a gyártókapacitást, a vezetés további fejlesztéseket akart, amivel a hadsereg egyéb igényeit is kielégíthették volna.

Harley Davidson TA

A motorkerékpárok alkalmazásával az volt a legnagyobb gond, hogy ki kellett képezni az embereket a vezetésükre. Amíg egy Jeep-et szinte bárki elvezetett, addig egy kéziváltós lábkuplungos motor kezelése már nem ment mindenkinek könnyen. Ezért született meg a TA modell, ami lényegében egy trike, de már a korszerűbb felülszelepelt Knucklehead blokkal. Kardánhajtással, és háromsebességes váltóval szerelték fel. Összesen 18 darab készült belőle, de bizonyos vibrációkat nem tudtak kiküszöbölni, és több helyről vészesen csordogált az olaj, így végül nem került gyártásba    

Harley-Davidson FC

Talán az egyik legérdekesebb prototípus, amit két Knucklehead blokk összekapcsolásával értek el. Egy kanadai tank meghajtásához lett kifejlesztve. Joggal feltételezhetnénk, hogy a két blokk egy-egy oldali lánctalpat hajtott, de nem így volt. A két erőforrást összekötötték, és a lánctalpak forgási sebességét külön váltóval szabályozták. 1943-ban készült el, de a kanadai tank, amibe szánták, sosem öltött testet.   

Harley-Davidson XA

A német BMW R71 blokkjának másolatával az afrikai hadszíntéren történő túlmelegedési problémákat kívánták orvosolni. A boxer motor nem csak jobb hűtése miatt volt megbízhatóbb, hanem a kevésbé karbantartásigényes kardánhajtás miatt is. Jó pár elemet átvettek a WLA-ról de alapjában véve egy teljesen új vázba került a 750 köbcentis oldaltszelepelt blokk. A lábbal történő váltás a motorozást is biztonságossá tette, ami különösen fontos volt az afrikai terepen. Nagyobb üzemanyagtartály felszerelése vált lehetségessé, mert az olaj a blokkházban volt és nem a benzintank részeként foglalta a helyet, mint a WLA esetében. 1011 darab készült el belőle, amivel a legnagyobb darabszámú prototípussá vált a második világháború során.  

Harley-Davidson XS

Az XA továbbgondolása, kiegészítve egy oldalkocsival. A kardánhajtás egyszerűen tette lehetővé az oldalkocsi kerék meghajtását, így ez a típus lett a H-D első két kerék meghajtású oldalkocsis motorja. 16 collos kerekeket kapott, amire munkagép bordás gumiját szerelték, így egy olyan motor lett az eredmény, ami gyakorlatilag minden terepen megállja a helyét, és a boxer motor miatt ezt viszonylag megbízhatóan teszi. Mindössze három darab épült belőle, amiből egy ma is a H-D gyár archívumában pihen.

Harley-Davidson WSR

Az USA szövetségeseként Oroszország 26.000 darab motorkerékpárt kapott támogatásként. A háború vége felé közeledve az oroszok arra kérték a Harley-Davidsont, hogy tervezzenek egy új modellt, ami közelebb áll az orosz szabványhoz és jobban használható az orosz front kihívásai közepette. Az eredmény egy átalakított WLA lett oldalkocsival, ami a WSR nevet kapta. Hosszabb első villájával és átalakított vázával jóval nagyobb volt a hasmagassága, így a keleti front saras és hóval borított terepein is megállta a helyét. 1944-ben készült el az első és utolsó darab, majd vége lett a háborúnak így a továbbiakban már nem volt szükség a gyártásra.