A versengés szülte Sportster kemény küzdelmek árán lett az, ami – úgy a versenypályán, mint a szalonokban – története pedig a folyamatos fejlődésről szól. Ahogy változik, úgy változtat meg. A Sportster utat mutat – immáron 60 éve.

A Harley-Davidson Sportster idén 60 éves – gondoljunk csak bele, mekkora dicsőség ez, hiszen a világ hatalmasat fordult a bemutatása óta – emellett az 1957-es névválasztás annak idején teljesen szokatlannak számított. A motorgyártók közötti mind szorosabb versengés kiélezett helyzetet szült. A Harley-Davidson a K-modell (1952-56) műszaki alapjait használta fel a fejlesztéshez.

A Sportster XL platform azonnal bizonyította létjogosultságát, széleskörű alkalmazhatósága gyorsan megmutatkozott az eladásokban is. A modell fejlesztései mindig a piaci igényeknek megfelelően történtek, de emellett egyfajta irányvonalat is kijelöltek. Ékes bizonysága ennek, hogy az 1958-as, off-road stílusú XLCH (Competition Hot) Sportster rövidített hátsó sárvédőjével, és a Forty-Eight modell mogyoró alakú benzintankjával, még a mai modern vasak mellett is feltűnő jelenség.

A ‘60-as évekre a Sportster tovább szelídült, az évtized végére az XLH elterjedése okán egyre megszokottabbá vált. 1970-ben aztán megérkezett a legendás XR750. A csodálatosan szép modell megbirkózott a murvás, sáros utakkal is, ráadásul egy 1969-es szabályváltozás pedig lehetővé tette, hogy a 750 köbcentis felülvezérelt modell versenyen is indulhasson az Államokban, a Harley-Davidson tehát felkészülhetett a versenyzésre. Az XR750 innentől kezdve folyamatosan bizonyította, hogy győzelemre alkották.

Az American Dirt Track versenyeken az XR750 mintegy 3 évtizeden át juttatta versenyzőit a dobogó legfelső fokára. A legendás, örökké népszerű nevek, mint Jay Springsteen, Chris Carr, Ricky Graham, Mert Lawwill és Kevin Atherton mindkét lábukat a levegőbe emelve borzongtatták meg rajongóikat a villámló XR nyergében. És ki érhetne fel a majd 100 győzelemmel bíró, kilencszeres bajnok Scott Parkerrel, aki legtöbb győzelmét XR-el aratta?

Az 1972-es XL a népszerű “Iron Head” hajtóegység 1000 köbcentis változatát kapta. 1976-ra a sebességváltó balra, a hátsó fék pedig a kormány jobb oldalára került. Az 1977-es XLCR (Café Racer) minden várakozást felülmúlt, az XR750 ihlette első felfüggesztés, az új váz, a tripla tárcsafékek, a kovácsolt alumínium kerekek, a hátraszerelt lábtartók a legsportosabb Sportster modellé tették.

1983-ban az XR1000 bemutatkozásával még nagyobb hangsúlyt fektettek a teljesítményre, majd 1986-ban az Evolution Sportster bemutatásának köszönhetően a Sportster bekerült a történelemkönyvekbe is. Majd következett a 883 cm3-es blokk, melyet az 1100 cm3-es és két évvel később az 1200 cm3-es váltott.  1983-ban bemutatásra került az XLH883 Hugger, mely elnyerte a rövidebb lábú vásárlók, és az egyre növekvő számú női motorosok tetszését. 1991-ben a Sportster 5 sebességes váltót kapott, és az alap 883 cm3-es modellen kívül mindegyikbe szíjhajtás került.

2000-ben az XL1200S Sportster Sport modellt elől dupla, hátul szimpla 4 dugattyús féknyergekkel látták el. A csinos 2002 XL883R 2-1 leömlővel, dupla első tárcsafékkel, és alacsony kormánnyal büszkélkedhetett. 2004-ben áttervezték a Sportsterek vázát, valamint gumi tartóbakokra helyezték az erőforrást. 2007-ben injektorok váltották fel a karburátort a befecskendezési rendszerben.

A 2008-ban bevezetett XR1200 azoknak készült, akik valami többre, valami forróbbra vágytak. A 90 lóerős Sportster USD első villával, és hihetetlenül erős fékekkel érkezett, szuperkönnyű, alumínium lengőkarjai, modern felszereltsége, és előre helyezett lábtámaszai tették fel az i-re a pontot. A szintén ebben az évben debütáló Nightster fekete felnijeivel, és szürke motorburkolatával egyfajta lopakodó szerepét kapta, de egyéb részletei, mint a manapság népszerű LED-es fék- és tompított fényszórói is gyönyörű egységet alkottak a kijelzőkkel.

2010-re a modern Sportster gyökerei is körvonalazódtak, kezdve az XL883N Ironnal, mely átvette a belépőmodell szerepét. A csupasz hátsójú, rövidített XL1200X Forty-Eight az 1948-as Model-5 ihlette mogyorótankot kapta, ahogy neve is utal a dicső elődre.

Két évvel később az XL1000V Seventy-Two hitelesen hozta el újra a chopper kinézetet, az XL1200C pedig a gyönyörű, hátrasimított formájával aratott osztatlan sikert. Mind a négy modell az 50-es, 60-as évek modelljeinek állít méltó emléket, hamisítatlan Harley-Davidson, ahogy kell.

Az Iron 883 és Forty-Eight modellek 2016-tól új felfüggesztéssel és ABS rendszerrel büszkélkedhetnek, a fejlesztésekben egyesül az old-school megjelenés a modern alváztervezéssel. A 2017-es XL1200CX Roadster a 60 éve tartó borzongásnak állít maradandó emléket, új magasságokba emelve a vezetés élményét.

Bár az idők változnak, de vannak dolgok, amelyek maradandóvá válnak. Erre legjobb bizonyíték a Harley-Davidson Sportster.